Ismeretségi körömben, ezt az ördögien szép gombát egy hárshegyi kirándulásunk alkalmával találta meg Makay Attila még 2001-ben. S mert akkor még javában a hasgombászok népes táborát szaporítottam, így ez az esemény nem dobogtatta meg túlságosan a szívem. A TIT gombász szakkörében eltöltött több mint két évtized, engem is átformált, új útra terelt, már nem csak a kosár megtöltése céljából járom az erdőt. A felismerés, hogy nedves élőhelyeken mindig van gomba, ha más nem, egy árva kis tömlősgomba, - vezetett oda, hogy az utóbbi pár évben rászoktam a tömlősgombák élőhelyi kutatására.

Megköszönve Szűcs Bélának a kis kehelygomba (Plectania melastoma) élőhelyi fotózásának lehetőségét, a Miskolci Gombászok honlapján „hálából” elkészítettem a gomba fajleírását, magyar nyelvű gombaleírás hiányában az Internet forrásaiból merítve. 
A felhasznált fordítások egyike azt írta, hogy e gombaritkaság megjelenhet szederágakon. Ez a szederág valahogy nagyon bevésődött az agyamba.
Budakeszin sétáltunk 2011-ben egy márciusi napon férjemmel, amikor elértünk egy, útszéli szedres bozóthoz. Bevillant nekem, mi lenne ha... az elméletet gyakorlatban is kipróbálnám. Leguggolva alaposan szemügyre vettem a szederágak mohás tövét. Nem akartam hinni a szememnek, ott voltak a gombák! És milyen gyönyörűek! 
Majd két hónapon keresztül több "túrát" szerveztem hasonszőrű gombásztársaimnak is e "kegyhelyre", hogy ők is élőhelyükön láthassák, fotózhassák a gombákat.

Ismerkedjünk meg közelebbről a tavaszi, fekete tömlősgombákkal.

A Sarcosomataceae család e tagjait sötét szín (barna vagy fekete), erős szerkezetű, sekély vagy mély csésze alakú termőtest jellemzi. Nyéllel vagy a nélkül nőnek tavasszal, kora nyáron talajba süppedt nedves ágakon, avaron. 
E családból három faj már személyes ismerősömnek mondható, így a Plectania melastoma (kis kehelygomba) Pseudoplectania nigrella (ülő gyászos-csészegomba) és az Urnula craterium (fekete kehelygomba).

Mi dolguk van ezeknek a gombáknak kora tavasszal? Miért fekete a színük?
Ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Már a hóolvadás előtt megkezdődik a levelek alatt, a földbe temetett ágakon, rothadó barkákon, tobozokon, korhadt tuskókon a tömlős gombák élete. Alig észrevehető méretük miatt nem ismerjük őket, gombászkönyveinkben sem esik szó róluk, hasznos, korhadékbontó tevékenységüket meg sem említik.

Kis kehelygomba (Plectania melastoma)

Márciusi fotó: Szilvásy Edit

A kis kehelygomba fiatal korában gömb alakú, kis lyuk van a tetején, mely fokozatosan nyílik ki, és növekedve a kezdeti 0,5 cm átmérő akár 2 cm-t is elérheti. Külső felületének alapszíne fekete, kis rozsdavörös szemcsék borítják, melyek érés során eltűnnek, a gomba lekopaszodik, legfeljebb a szájnyílás szélén marad meg a vörös szín.
 
A kehely belsejét borító termőréteg alatti húsos rész (excipulum) kocsonyás állagú, emiatt a gomba húsosnak, vastagnak tűnik, kicsi méretéhez képest. 

Elvágva. Fotó: Magyar Józsefné

A gomba illata és íze édeskés.
E gombaritkaság megjelenhet magányosan, de csoportosan is, lombos és tűlevelű erdőkben, ligetek szélén, eltemetett gallyakon, szederágakon. Termőideje tavasszal van.

Miért a fekete szín és a zselészerű anyag?
A sötét szín és zselészerű belső felveszi és megtartja a hőt, mely az aszkospórák gyorsabb megérését segíti elő.

Fekete kehelygomba (Urnula craterium)

Fotó: Szűcs Béla

S mint, ahogy ez nem egyedülálló eset a tömlősgombáknál, a fekete kehelygomba is két néven szerepel a gomba-nevezéktanban. A tökéletlen formája (imperfekt alakja, aszexuális spórákkal vagy konídiumokkal szaporodik) veszélyes növényi kórokozóként van számon tartva és a Conoplea globosa nevet kapta. A Conoplea globosa parazita gomba, tölgy-, hárs-, bükk- és más keményfák fekélybetegségét okozza.
A tökéletes forma (szexuális spórákkal szaporodik) neve Urnula craterium.
A fekete kehelygomba lombhullató erdeinkben nő, korhadékbontó életmódot folytat. Az egyik első gomba, néha már az olvadó hóban is találkozhatunk vele, márciustól-májusig. Bár sötét színe feltűnő lehetne, de az avartakaróban nehéz észrevenni. 
A fiatal termőtest hosszúkás, henger alakú, zárt, növekedése során, kinyílik, mély csésze/urnaformát vesz fel. A kerek nyílás széle rojtos, csipkézett marad. A kehely kívül bársonyos felületű, barnás-fekete színű, a belsejét borító termőréteg színe ennél halványabb. A bársonyos felületet a „szőrök” okozzák, melyek valójában különböző hosszúságú, vastag falú hifák.  A kezdetben kocsonyás termőtest, idősödve kemény, bőrszerű állagú lesz
A gomba 3-4 cm hosszú nyéllel kapcsolódik az aljzatához, tövében fekete a micélium színe.

A fekete kehelygombával  - angol nyelvterületen - az  ördög urnájával kucsmagombázás során is összefuthatunk, mivel már a hegyes kucsmagomba megjelenése előtt megkezdi földi pályafutását. Egyesével is, de gyakran csoportokban találhatjuk a talajon, észre sem véve a talajba temetett ágdarabot, melyből kinő. A kucsmagomba vadászok jelző gombának tartják, megítélhetik a szezont e furcsa gomba jelenlétéből, avagy hiányából is.

Laboratóriumi körülmények között kimutatták, hogy bioaktív vegyületeket termel környezetében, amelyek képesek gátolni más gombák növekedését.

Ülő, gyászos csészegomba (Pseudoplectania nigrella)

Fotó: Szilvásy Edit  

  Fotó: Magyar Józsefné

A fekete termőtestek már a hó alatt fejlődésnek indulnak, s mire a hó elolvad, éretté válnak spóráik szórására. 
Kezdetben a termőtestek nagyjából gömb alakúak, de kifejlődve lapos csészeformát vesznek fel. 
A gomba külső és belső része is sötétbarna vagy fekete színű. A csésze belseje, mely a termőréteget tartalmazza fiatalon sima, idősödve ráncosodik. A csésze széle enyhén hullámos, olykor befelé görbülve kanyargós. A külső felületet finom barnás-fekete szőr fedi. A szőrszálak hosszúak ugyan, de szorosan feltekertek, csavartak, ennek köszönhető a csésze-külső molyhos megjelenése.
A termőtestek csoportosan, néha zsúfoltan nőnek, kis nyéllel vagy anélkül lehullott tűlevél avaron.
A gomba plectasin nevű kémiai vegyületet termel, mely gátolja az emberi patogén baktérium a Streptococcus pneumoniae növekedését 

E tömlősgombák lágykorhasztást végeznek. Lágy (nedves) korhadás erősen nedves fafajoknál fordul elő, a fafelszín meglágyulásával érzékelhető. A lágy korhadás valójában a barna korhadás egyik sajátos válfajának tekinthető, mivel itt is megfigyelhető a faanyag barnulása. A lágykorhasztó fajok hifái a farostok belsejébe nőve bontják le főként a cellulózt, kis mértékben a lignint. A lágykorhasztóként eddig leírt több száz faj főként a tömlős- és a konídiumos gombák csoportjába tartozik.
Sajnos keveset tudunk ezeknek a gombáknak a lebontó mechanizmusáról, ellentétben a sokkal jobban tanulmányozott bazídiumos gombák barna és fehérkorhasztásával.

(Ez a cikk a Magyar Gombász 37.számában jelent meg)