Élet a mikroszkóppal


Bár a konyhára nem gyűjthető apró mikro gombák sok emberben nem gerjesztenek nagy izgalmat, mégis azt tapasztaltam, hogy a róluk készült fotókat látva legtöbben azt mondják nem is gondoltam volna……
A szárazságot feledendő- víztartó korhadt fák odújában, vízbe hullott lágy- és fásszárú növényi maradványokon, mindig van lehetőség gombát találni, fagypont közeli és kánikulai időjárás esetén is.  Csak le kell guggolni, több száz fadarabot, ágat, lehullott levelet a nedves földből felemelni, a patakból kihorgászni, az avarból kiemelni, jól szemügyre venni, megforgatni, s ha szerencsénk van észreveszünk rajta valami „gombagyanúsat”. Eztán már csak a fényképezőgép szuper makro funkcióját kell elkattintani, a felvételt kinagyítva visszanézni, s meggyőződhetünk róla, hogy GOMBÁT találtunk. Igen, a gombavilág értékes „drágaköveit”.
Az utóbbi évek szárazsága, a hétvégi gyaloglási kényszer, s a mindegy, hogy mi, csak gomba legyen szenvedélyem vezetett odáig, ha nem találok semmilyen ehető gombát, akkor sem élem meg kudarcként a napot, a megoldás kulcsa pedig az apró gombák kutatása. Ezek a gombák vígan élnek rejtekükben, mert ott számukra elegendő a pára, vagy nedvesség, alkalmazkodva a széles skálájú hőmérsékleti viszonyokhoz. Mennyivel egyszerűbb az apró gombát kis darab ezüst fóliába becsomagolva dobozba rejteni, sem mint a nehéz kosarakat hazáig cipelni, s éjszakába nyúlóan pucolni. Nincs gond, hogyan tegyem el, mit főzzek belőle, hol szárítsam, kinek ajándékozzam – ennyivel is egyszerűbb az élet!:-)
Az igaz, hogy a konyházást megúszom, de mikroszkóp előtt, határozó kulcsok böngészésével is telik ám a drága szabadidő, a vasaló hidegen, a porszívó porzsákja üresen marad a hétvégén, s ha nem lenne Dénes, aki megfőzi az ebédet, tán még a gyomrom is üresen maradna! :-)
Jó, jó, hogy gombát találtam, de melyiket! Bármennyire halogattam a mikroszkóp beszerzését, egyszer olyan erővel tört rám a vásárlási kényszer, hogy nem tudtam ellenállni. Karácsony felé a csöpögő ónos esőben – ideális idő a vásárláshoz, alig várja az ember, hogy menedéket találjon egy üzletben - elmentem a Budapesti Távcső Centrumba (1122 Bp. Városmajor u. 19/b) mikroszkópot venni. (Nem tagadom le az irigykedést sem  - Hernádi Ancsa szerepét a döntésben, ne má’ hogy neki van, és nekem nincs ?! :-)))))) Normális nő ilyen döntéseket csak a kolléganője új ruhája láttán hoz, de tudjuk, a gombász……. az más. Kapóra jött a Karácsony, az egész mikroszkóp-ügyet ráfogtam a Jézuskára. Ancsa és férje segítettek a számítógépem és a mikroszkópom (BTC BIM 136V) egymásra találásában, a mit hová kell dugnitól a kamera használatával bezárólag.
Tudtam, az önbizalom kevés a gombahatározáshoz, hiába látom a spórát, de nincsenek szakkönyveim, melyekben utána tudnék nézni a határozásokhoz szükséges paramétereknek. Újabb pénzköltési lehetőségek a láthatáron! Egyelőre csak a svájci tömlősgombás könyvet (J. Breitenbach Ascomycetes, Champignons de Suisse) sikerült megszerezni, de ez csak egy mesekönyv, népszerűsítő irodalom, kezdetnek, az eligazodáshoz azért megfelel.) Marad az internetes keresgélés és lassan a felismerés, hogy vegyi reagensek használata, pontos mérések elvégzése (spórák, tömlők, parafízisek hossza, stb.) elengedhetetlen. Időközben a spóramérés számítógépes grafikai módszer bevetésével Molnár Ákos segítségével megoldódott.
Ami jelenleg tőlem telik az az amatőr kategóriát bőven lefedi, a profik nyugodtan végezhetik laboratóriumukban a DNS szekvenálást, én biztos nem veszem el a kenyerüket. :-)
A www.ascofrance.com felkészült aszkuszos gomba-kutatói - ha elegendőek az általam megadott makro- és mikro jegyek a határozáshoz – segítenek. Így történt ez egy tűznyomon, valamint egy égerfás patakmederben talált két csészegombámmal is. Az egyiket az egyedülálló tarajos spóramintázata és élőhelye(Peziza vacinii „barna tűznyomcsészegomba”), míg a másikat a spórája, valamint jellegzetes külleme ismeretében (Peziza subisabellina „vörösbarna csészegomba”) pillanatok alatt meghatározták nekem, mert a könyvemben még kiinduló pontot sem találtam, lévén mindkettő nem éppen gyakori faj.

Peziza vacinii „barna tűznyomcsészegomba” Fotó: Szilvásy Dénes

Peziza subisabellina „vörösbarna csészegomba” Fotó: Szilvásy Edit

S, ha már a sárga gombák közepén trónoló barna gomba meghatározásra került, akkor említsük meg az égett meszes talajokon termő sárga színű apró „tűznyomcsészegomba” hivatalos nevét is, Anthracobia maurilabra.

Anthracobia maurilabra "tűznyomcsészegomba" Fotó: Szilvásy Dénes


Az ember nem szokhat rá arra, hogy mindig más mondja meg a tutit, ez történt az egyik tojássárga színű, patakokban lévő tuskókon megfigyelhető apró sárga korongocskával. Amikor hosszas internetes böngészést követően rátaláltam a Milandina lecithina „tojássárga koronggombácskára” és az ott olvasott határozási jegyek, megegyeztek az én méréseimmel, hatalmas adag boldogsághormon szabadult fel bennem :-).

Milandina lecithina „tojássárga koronggombácska” Fotó: Szilvásy Edit


Váratlan, de annál nagyobb örömöt okozott az Arachnopeziza aurata („pókhálós csészegombácska”) megtalálása, melynek meghatározásához a mikroszkóp szinte csak megerősítés végett kellett. A gomba különlegessége a nevében is benne rejlik, arachno pókot jelent.

Arachnopeziza aurata („pókhálós csészegombácska” Fotó: Szilvásy Edit

Valóban ez a csészegomba, mintha egy póktól vett volna különórát, megkönnyítve nekünk a felismerését, ha észrevesszük a kis csészék alatt a fehéres színű finom, bolyhos pókhálószerű szövedéket (subiculumot). A kis kiterült csészék szélén sárgás, fényvisszaverő kristályokat tartalmazó szőrszálak vannak. Ezek a pici gombák mindig a fénytől, közvetlen nedvességtől védett helyen nőnek, ellentétben a nagyobb termetű csészegombákkal, melyek a fák felszínén is megjelennek.
S mert írásom célja, a mikroszkópos élet bemutatása volt, itt most pontot is tennék a végére. S, ha már visszaköszön az első mondat: nem is gondoltam volna... talán értelme is volt.

 
(Ez a cikk a Magyar Gombász 34. számában jelent meg)