A tavasz első hírnökei közé tartoznak a kucsmagombák. Sárgás, méhsejtszerű üregekből álló süvegükről, fehéres tönkjükről még a kevésbé szakavatott gyűjtő is felismeri őket. Többségük nagyon ízletes, igazi csemege. A hosszú téli hónapok után a gombászok izgatottan várják a tavaszt, hogy megtölthessék kosarukat az első kucsmagombákkal.

Kép: ízletes kucsmagomba


A kucsmagombák azonban nem mindig ott és akkor jelennek meg, ahogy azt a gombagyűjtő szeretné.Az előző évi gazdag termést adó termőhelyen sokszor egyetlen példányt sem találunk. Máskor viszont egészen különleges helyeken bukkanunk rájuk. Találtak már kucsmagombát az aszfalt repedéseiben, virágcserépben, omladozó ház falai között vagy elhullott állatok közelében.
Az igazi rejtélyt azonban a természeti katasztrófákkal (erdőtüzekkel, árvízekkel) kapcsolatos megfigyelések szolgáltatták. 1988 nyarán tűz pusztított az amerikai Yellowstone Nemzeti Parkban. A következő év tavaszán óriási mennyiségben termett kucsmagomba a kiégett, elszenesedett erdős területeken.  Egy évvel a St. Helens vulkán (USA) kitörése után hasonlóan nagy mennyiségben találtak kucsmagombát a gyűjtők a környező erdőkben. A talajt borító hamuréteg azonban a gombákra is rátapadt, ezért étkezésre sajnos a több ezer példányból egy sem volt alkalmas a gombászok legnagyobb bánatára.
Több hazai megfigyelés is alátámasztotta, hogy tavaszi áradások idején, a több hétig víz alatt álló területeken- miután a víz visszahúzódott – nagyszámú kucsmagomba termett. Szerzők 1994-ben a Duna egy kisebb szigetén az árhullám levonulása után 50-100 db kucsmagombát számoltak meg négyzetméterenként.

Kép: hegyes kucsmagomba

A mikológusok választ kerestek a kucsmagombák hirtelen, tömegszerű megjelenésére.Több kutató is feltételezte, hogy gyökérkapcsolt gombákról lehet szó. A mikorrhiza révén a gomba olyan tápanyagokat kap a növény gyökereitől, amelyeket a termőtest kifejlesztésére fordíthat. A gyökér-szövettani vizsgálatok azonban nem támasztották alá ezt a hipotézist, a kucsmagombák környezetében előforduló fás- vagy lágyszárú növények gyökereiben nem voltak gombafonalak. A feltételezésnek ellentmond az is, hogy tavasszal a fásszárú növények többségében az asszimiláció a kucsmagomba szezon után indul meg, azaz csak ettől az időponttól lenne képes a fásszárú növény tápanyagok átadására. A közismert gyökérkapcsolt gombák (vargányafélék, galambgombák, galócák) csak hónapokkal a kucsmagombák után jelennek meg.

Úgy tartják, hogy nincs olyan gombatermesztéssel foglalkozó kutató, aki ne próbálkozott volna meg a kucsmagomba termesztéssel. A gombát viszonylag egyszerű kultúrába venni. Spóráról elszaporítva, sárgásbarnás színű micéliuma rendkívül gyors növekedésű (a gombafonalak több cm-t is nőhetnek naponta) táptalajokban sem válogatós. Azonban hiába vetették be kutatók az összes addig ismert termesztéstechnikai eljárást, termőtestet nem kaptak.
 A jég 1982-ben tört meg. A San Francisco State University kutatója R. Ower felfedezte, hogy a kucsmagombák fejlődési ciklusában egy un szkleróciumos stádium lőzi meg a termőtestképzést. A szkleróciumok (skleros=kő) több cm átmérőjű, a talajban található kemény, vastagfalú sejtekből álló, tápanyagraktározó képletek. Kora tavasszal ezekből fejlődik ki a kucsmagomba. A teljes életciklust T. Volk ismertette 1990-ben a Mushroom News folyóiratban. Mindezek alapján tekintsük végig a kucsmagombák fejlődését a spórától a termőtestig.

A kucsmagombák az aszkuszos gombák osztályába tartoznak. Az aszkuszok vagy tömlők a gombasüveg méhsejtszerű gödörkéinek a falában találhatók. Az aszkuszokban ivaros folyamatok eredményeként általában 8 spóra keletkezik. A termőtest kifejlődése után a spórák kiszóródnak és a nedves talajra kerülve kicsíráznak. A talajban gombafonalak többször elágazva, növekedésük során bolyhos, vattaszerű hálózatot képeznek. Ezt elsődleges micéliumnak nevezik, azért mert a fonalakat felépítő sejtek csak egy sejtmagot tartalmaznak.
Ez a micélium szaporodhat ivartalan úton is a fonalakon keletkező, hidegnek, melegnek és szárazságnak ellenálló vastagfalú sejtekkel un. konidiumokkal.Ez a különleges morfológiai forma  a rendszertanban külön elnevezést (Constantinella cristata) kapott. A különböző spórákból származó fonalak találkozáskor összenőnek. A sejtek plazmája összeolvad (plazmogámia), a magok azonban nem. Ezt a sejtenként két különálló sejtmagvat (magpáros állapot) tartalmazó struktúrát nevezzük másodlagos micéliumnak.

Kép: pusztai kucsmagomba

A micélium tápanyagraktározó képleteket, szkleróciumokat fejleszt a talajban. A nagymennyiségű szklerócium a következő év gombatermésének az alapja. Természetesen, ha pl. a terület tápanyagellátottsága rossz nem képződnek szkleróciumok. De ez csak az egyik lehetséges oka a termés elmaradásának. A laboratóriumi kísérletek azt mutatják, hogy csak a kiszárított, majd a tartós hideghatásnak kitett és vízzel átitatott szkleróciumok képesek termőtestet képezni. Ez a rejtély megoldásának a kulcsa. A fent említett tűzesetek hatására drasztikusan csökkent a szkleróciumok nedvességtartalma. A tavaszi áradások pedig átitatták a szkleróciumokat és így stimulálták a termőtestképzést.Tavasszal a termőtestekben a sejtmagvak összeolvadnak majd redukciós osztódással spórákat képeznek, s a ciklus kezdődik elölről.

Forrás: Mikoszféra Kutató-fejlesztő Kft.